Általában mikor várok valamire, valakire és meglátok egy lapot és egy tollat, arra gondolok, hogy enyém a világ:)... Mert most enyém ez a lap, enyém ez a toll. Azt csinálhatok velük amit akarok.
Alkothatok olyan szépet, hogy megváltozik az egész világ, és olyan híreset, hogy mindenki erről fog beszélni.
Alkothatok olyan csúnyát, hogy végül én is megundorodom tőle, összegyűröm vagy széttépem és kidobom.
Alkothatok semmi értelmeset, szóra sem érdemest, vagy épp építőt.
Sőt, mivel enyém ez a két tárgy most már, így eldönthetem  hogyan is használom fel: rajzolok egy képet, szimbólumokat, absztrakk művet.
Vagy írok egy szöveget, anekdotát, éneket, esszét.
Vagy épp hajtogatok a papírból (nem is a tollból) egy hajót, egy repülőt, egy hattyút.
Vagy összehajtogatom és bizonyítom, hogy nem lehet 7szer félbehajtani a papírt.
Vagy akár eltörhetem a tollat és összetéphetem a papírt - nem kell élnem a lehetőséggel.
Akármit csinálhatok, a fantáziámra, a tehetségemre, az ügyességemre és leleményességemre van az bízva mit is teszek egy papírral és egy tollal...

  Értitek, mire próbálok asszociálni?
  Próbáltam keresni valami igeverset, amivel kezdhetném a magyarázatot, de rájöttem, hogy az egész Biblia erről szól.
  Az életünk döntései a miénk. Egyszerűen van szabad akaratunk rá, van jogunk, hogy azt tegyük, amit csak akarunk.Sokan keresik azt, hogy honnan jött, hová lesz, miért van egyáltalán?
...Mit is írhatnék, hisz azt hiszem ha megértettétek a gondolatmenetemet, már át is gondoltátok a dolgot.
  De h még ne hagyjam abba, elmondom, hogy mit tettem az én lapommal és tollammal. Mivel - nehogy elfelejtsem ezt említeni: a toll olyan, ami ott marad örökre, a papírt se tudod újra vissza fehéríteni, vagy kisimítani olyan szépre, mintha új lenne, szóval - mivel ember vagyok, és élek, és élek a lehetőséggel mint ahogy nagyon sokan, elkezdtem az alkotást. De nem épp tisztán születtem erre a világra.
Sőt, a Biblia szerint egyszerűen bűnös és rossz a természetem, és egyszerűen arra vagyok ítélve, hadd éljek a képpel, hogy a papírlap, mivel olyan értéktelenül csúnya, a tűzbe vessék h elégjen.
  De megláttam Valakit aki már oly régóta ugrált, és integetett a kezével. Napoként rácsodálkozom, hogy a viharba nem fárad el és nem adja fel a sok ugrándozást, hogy észrevegyük.
  Szóval megláttam Őt... és hát, kíváncsian, lépésről lépésre mentem közelebb hozzá. Ő meg csak mosolygott rám (kicsit lihegve, de ezt a legmélyebb tisztelettel és szerelmesedve már szinte Belé, úgy említem) szeretettel, bár látta a kezemben az a lapot és tollat, ami olyan de, olyan csúnya volt, hogy rögtön próbáltam elrejteni a hátam mögé Előle. De Ő gyengéden megfogta a kezem a papírral és tollal együtt és nézett rám szeretettel.
  És még mindig nézett rám, és várta tőlem a döntést.
Nekem kell dönteni... (Neked és nekem!)
  Nem ragadta ki a kezemből a dolgokat, mert szeret annyira ahhoz, hogy tisztelje a szabad akaratomat. Én meg néztem Rá, néztem a papírra és tollra. Néztem a hóna alatt lévő sok sok fehér papírt, ami annyi lehetőséget áraszt magából. Láttam a zsebében a temérdek tollat is, ami csak arra várt, hogy végre valaki megfogja és alkosson vele. És végül odaadtam a papírt és a tollat az Egyetlen egy személynek, aki képes rá, hogy újat adjon!
  Teljesen újat, teljesen hibátlant, és teljesen tisztát... A régit eltörölve.
Kivettem a kezéből, de mikor átvettem, valamit észrevettem: a tenyerén hatalmas és csúnya seb volt.
Bár örültem az új FEHÉR lapnak és új tollnak, mégis valahogy éreztem a szemeit nézve, hogy nagyon nagy ár volt az, amit ki kellett fizetnie helyettem, az új életért! ... és amit soha nem fogok megérteni, mekkora is volt, így most nektek seh tudom igazán leírni, hogy megértsétek...
  De boldog voltam - végre- , és Ő is boldog volt, hogy én az vagyok! Tudtam, hogy ez az alkotás most már máshogy fog kezdődni, mint az előző. Így, mondtam Neki, h amit diktálok azt írja le a lapra. Rárakta a hátamra a papírt, fogta a tollat én meg lediktáltam azt az egy szót..

  Szóval mindenkinek van egy lapja és egy tollja... H megszólítsalak, van egy lapod és egy tollad, és csak Te döntöd el, hogy mihez kezdesz velük. Mindenki belefektet valamibe, de valójában a gyümölcséről látszik, milyen a fa...!
  Az én lapomon látszik, hogy nem olyan amilyet e világ tud adni. Nem az apró örömök és látszólagos boldogságok fedik el. Csak fénylik Azáltal, Akitől kaptam (remélem nem takarom el gyarlóságaimmal)...
  ...és tollal középre van írva egy szó: ISTENÉRT