Ahogy olvasom a Bibliát, Jézus földi életéről szóló történeteket, önkéntelenül is, de aztán később önként is megakadt a szemem a folytonos sokaság, embertömeg megjelenésén. 
Már nagyon rég szeretném rendszerezni ezeket a gondolatokat a fejemben. 
De aztán rájöttem, h ezek nem új és forradalmasítandó gondolatok: csak épp még soha nem gondoltam erre így. 
A tömegpszihozis. A Bibliában. Tiszta kész, h már itt is megjelenik!
De mire is lyukadnék ki igazán ezzel kapcsolatban? 
Jézus úgy látom, teljesen más hogy kezeli a tömeg kérdését, mint ma, mi. 
Igen, teljesen úgy gondolkodtak, tettek-vettek az emberek, mint a mostani időben. Egyszerűen az ember mindig olyan, amilyen. 
Tömegben élni egyszerű és könnyű. Nem kell gondolkodni, latolgatni a következő lépés kockázatát, mert az út már ki van taposva. Mindennapos, nem történnek szokatlan dolgok, nem mindennapi események, csak nyugodt, egyszerű élet, megszokott rutin, semmi hirtelenség.
De tömegben élni veszélyes. Nem gondolkodni, nem használni az észt, h jó vagy rossz e ami történik. Nem történik valódi, mindent átformáló szikra az életben. Az életedben. És itt térnék át Jézusra.
Nagyon sokszor látjuk, h bemegy egy városba és elkezd tanítani. Akár a hegyi beszéd, vagy amikor 5000embert megvendégel csak 5kicsike kenyérből és 2halból.
Szóval Jézus odafigyel a tömegre. Tanítja, meghallgatja, meggyógyítja őket. Na már aki odaáll Elé. Hát és ez az! A Biblia nem beszél arról, h az 5000ember mindig meggyógyult, megváltoztak volna: csak csodálkozva, ámulva hallgatták Jézust, mert nem mindennapi dolgokat tett. Csodákat. 
Mégis a Biblia főbb történetei mind olyan emberekről szólnak, akik ki mertek lépni a biztonságos kis árnyékból, a tömegből, és Jézus szemébe - még ha kételyek dúltak is szívükben - nézni, és megfogalmazva kérdéseiket, kéréseiket feltáni Jézusnak. Hozzak példákat? Akár a béna meggyógyítása (Mt 9) vagy a vérfolyásos asszony példája (ugyanitt), a süketnéma eredményes kezelése:) (Mk 7)... Szóval látjátok: jelentős, és egy életen át tartó változás következett az életükbe azáltal, h ki mertek lépni a tömegből, nem hátra tekinteni, az emberek véleményére, hanem remélni, h van jobb is, mint az emberek által kínált kezelés, az életre. 
Meg kell még említenem, h a sokaság önmagában teljesen tehetetlen. Csak vannak, állnak, de nem tudnak elérni eredményt egészen addig, míg valaki nem vezeti őket. 
És itt is meg kell állnom egy kicsit, mert mit is jelent az, h vezetni egy tömeget, egy csoportot? Közösen egyetértett célokat követni, ugyanazzal, vagy hasonló értékrendel és látásmóddal. De a vezető mondja a végső 'parancsot'. Ha elég hangosan, és elég sokszor mond valaki valamit, egy idő után emberek állnak mögé. És még ha tehetlen is önmagában egy nagy csoport, hatalmas erő, támogatás, és hatalom van a kezében önkéntelenül is. 
Így hát valóban fontos körbenézni, h miben is élünk, és mit támogatunk a jelenlétünkkel. 
Lassal be is fejezem. Még egy dolog viszont:
érdekesnek találtam valamit. Eddig arról beszéltem, h kevéske hittel, de a már nagyon remélt boldogság miatt kilép Jézushoz. 
De sok olyan történet is van, mikor valaki nem tud kiállni - sokféle indokból kifolyólag. De Jézus róluk is gondoskodik: a környezete, barátai, családja által: ők mutatják meg Jézus valódi személyét neki, h aztán neki is megtörténjék a változás az életében. (pl:Mt 8:16...)
Hiszem azt, és teljesen meg is vagyok róla győzödve, h nem véletlenül van oly sokszor megemlítve a sokaság a Bibliában. Szerepe és jelentősége van ennek. De abban még inkább hiszek, h Isten nem egy elmosódott, homályos népseregnek küldte el legszeretettebb Fiát, hanem mert látja az embereket a tömegben. Minden egyes embert ismer és lát. Nincs olyan, ami rejtve volna előle. (33.zsoltár 13-15).
Isten végtelenül bölcs. Látja az ország válságát, de látja egy ember ügyes-bajos dolgait. És nem csak látja, de segíteni, gondolskodni szeretne rólunk! Megoldani a számunkra megoldhatatlant! 
Engedjük ezt Neki? Hisszük?