Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.

   A három legnehezebb dolog az életben: bízni, hinni, megbocsátani.

   Az idő (...)
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít.

  Semmi sem győz meg, csak az igazság, semmi sem ment meg, csak a szeretet. (a valódi Igazság, a valódi Szeretet)

  A hazugság egy nagyszerű történet, amit valaki elront az igazsággal.

(Csokról)Különös, az emberi lények imádják ezt csinálni, holott vérnyomáskrízist, végtagremegést, tachycardiát, egyéb kritikus tüneteket okoz. Ráadásul a felek ritkán érik be ennyivel. Amikor ők még azt hiszik, békésen játszadoznak a nyelvükkel, valójában máris féktelenül kalózkodnak, gondolatban és tettleg egyaránt, hiszen a kezek például szabadon maradnak. Szabadon, de nem nyugton. A csók békés jellege megszűnik. A végtagok önállósulása folytán a szervezet maradék nyugalma is felborul. A belső részek bolydultan hullámzanak, áradnak, emelkednek, süllyednek. Hormonok, nedvek zubognak. Kész csoda, hogy a többség túléli. 

Istenről:

  Isten szava az Ő szava, de mégis emberről emberre jár az idők végezetéig.

  Melyikünk képes felfogni az Istent?... Ezt a szót: "Isten", emberek találták ki... ezzel fejezik tiszteletüket a Teremtő iránt. Ha él bennünk ez a tisztelet, akkor... meglátjuk az Istent.

  Aki egyedül van, Isten nélkül és parancsoló nélkül, borzalmas annak a mindennapok súlya.

  Az Isten képes arra, hogy teljesen odaadja Önmagát minden egyes gyermekének. Nem úgy osztja szét Önmagát, hogy mindenki csak egy részt kapjon, hanem mindegyiknek olyan tökéletesen adja oda Önmagát, mintha mások nem is léteznének.

  Köszönöm, hogy nem tartozom senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.

  És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.