A HARMADIK

Valamit kérnék tőled.
Megtenni nem kötelesság.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kivánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelid hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Valakin segithetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szived.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelid hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél
hamar. Valóban esztelenség volna.
De a szived békességről dalolna,
s mig elveszitenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bizd magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet!