Egyik nap csak olvasgattam a régi naplóimat, 5évvel ezelőtit pl, és rádöbbentem h a régi nagy lelki bajaim és katasztrófának hitt helyzeteim mennyire semmiségek vissza nézve. Azt is megláttam, h az egyedüli állandóság, ami még most is szilárdan jellemzi az életemet, az Isten jelenléte. Az, h Ő tényleg mindig a kezében tartott és tart engem és a napjaim lefolyását.
Ez az elmélet arra szolgál, h úgy éljem a jelen napjaimat, h úgy döntsek események, és felkínáló lehetőségek mellett vagy ellen, h előbb megvizsgálom a jövőből visszatekintve. 
Mi az, amiért érdemes küzdeni? 
Emberi érzések, emberek szavai nem örök értékek. 
Amik meghatározzák az életet: az Istenben való tanulás és Róla megtapasztalt dolgok. Az, ha valakivel úgy tudok beszélgetni, h az megváltoztat életet - akár az enyémet, akár az övét. 
Döntések, melyek egy életre szólnak: Istennek engedelmeskedve neki élni, Társam megtalálása Istenre hagyatkozva.
Egyszerűen csak most le vagyok döbbenve: ami akkora nehézséget és kilátástalanságot okozott régen, az most nevetségesen semmi, olyan, amire alig emlékszem. Akkor az adott emberi nehézségek is ilyenekké válnak a jövőben. 
Meg kell vizsgálni, mi az, aminek engedek a szívemben. Csak h ne vegye el az időmet, erőmet a fontos dolgoktól mert vannak dolgok, amiket viszont meg kell küzdeni és fel kell építeni. 
De semmiképpen sem kell aggódni, mert Isten mindenről gondoskodik.