Az életem, mint egy jól megkomponált zenemű: elkezdődik talán egyszerűen, aztán lehet h lesznek benne disszonánsabb részek, magas csúcspontok, mikor csak szárnyalni lenne kedvem. Vannak csendesebb, nyugodtabb részek, vannak zörgősebb, átláthatatlanabbak. Lehet h épp vannak, talán voltak, vagy lehetnek még nehezebben élvezhető akkordok és csengések, de a vége biztosan teljes harmónia és a végkicsengés fantasztikus.
Mindenképpen győztes vagyok, Isten lányaként, a Menyországban végződik az életem... A tied?