|
Jn 9, 1-12 - (Nick Vujicic)
A vakon született ember meggyógyítása szombaton
Talán a legérdekesebb igevers ebben a szakaszban az a 3. Egyszer voltam egy fogyatékos otthonban az ifimmel és ott megbeszéltük, hogy a bűn világba való bejövetele miatt vannak ezek a torzulások már születésünk óta. De Jézus itt, a 3. versben nem az okra, hanem a célra ad válasz. Mi célból vannak tehát ilyen torzulások a világban? Jézus mondja: Hogy nyilvánvalóvá legyenek Isten cselekedetei. Vegyük csak példának Nicket. Mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy rajta megnyilvánulnak Isten cselekedetei. De akkor miért nem nőttek vissza a végtagjai? Lehet nem kellet volna őt venni példának... De tudjuk, hogy nem szabad behatárolnunk Isten cselekedeteit a gyógyulás szintjére. Isten sok "csatornán" keresztül kinyilvánítja csodás cselekedeteit. Nicken például mindenki látja, hogy egy hatalmas bizonysága a kitartásnak és az adott lehetőségek kihasználásának.
Vizsgáljuk meg a tanítványokat. Azt feltételezik, hogy ha valaki így néz ki, betegen, akkor tuti, hogy valami irdatlan vétek van a dolgok hátterében és a betegség a büntetés. Ez egy szövetségi gondolkodásmód, valamit valamiért. Viszont napjainkban, Krisztus áldozata után 2000 évvel ez már tév-tanításnak minősülhet. A mi Szent Megváltónk hordozta a fájdalmainkat, viselte a mi betegségeinket (Ézs. 53,4) Ő bűnhődött, hogy mi ne bűnhődjünk betegségben. A ma elviselt betegségeink még eszköz is lehet az Úr kezében, mint Nick esetében. "Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, MINDEN a javukra van,"(Rm 8,28) Szóval még a betegség is válhat a javunkra. Aki pedig nem szereti Isten, annak mindenképpen a legelső pirula amit be kell venni, az a bűnök felismerése. Ismer fel őket, és öld meg őket!
Isten nem büntet minket ma, mert már megbüntette a saját Fiát, helyettünk. Amit talán mégis büntetésnek érzünk, az a saját bűnös döntéseinken a következménye. Ennek kiszolgáltat minket Isten, mert mi döntöttünk így.
Ma már nem számít a szülők megbüntetésének, hogyha fogyatékos gyermekük jön a világra. Hát ha ez megtörténik, akkor Jézus mondja, legyen nyilvánvalóvá rajta Isten cselekedete! Viszont ha rossz példával élnek a szülök, gyermekeik előtt, akkor ne csodálkozzunk ha minden generáció elköveti ugyan azt a bűnt. Ördögi kör, de nem megszakíthatatlan. Fohászkodjunk ezért!
János evangélista elénk tárja ennek a beteg embernek a történetét de van itt két, kicsit nem ideillőnek tűnő igevers, a negyedik és ötödik: "Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.” Szóval nappal csináljuk azt, amit Isten ránk bízott és éjszaka pedig szunyáljunk. Azt gondolom ennél kegyelemteljesebb és nagyobb üzenet van ezekben a versekben, mégpedig a kegyelem ideje. Eljön a nap - vagy halálunkkal vagy Jézus visszajövetelével - amikor nem lesz idő. Nem lesz többé lehetőség a gyógyulásra, bűnbocsánatra és a gyógyításra, az evangélium hirdetésére. Legyünk hát mi is aktív világosság a világban, mert mi itt vagyunk és Jézus is megmondta nekünk, hogy : "Ti vagytok a világ világossága." Dolgunk van!
Nagyon érdekes a gyógyítás. Talán az iszappakolás kezdeti formái...vagy talán nem. De lássuk be, elég gusztustalan módja ez a gyógyításnak, pedig Jézus akár a ruhája szegélyével is gyógyíthatott volna. Képzeljük csak el milyen lenne ha egy ember ráköp a földre, sarat kutyul belőle és a szemünkre teszi. Nagyon kellemetlen, megalázó lehet. Jézus nem akarta megalázni, mint ahogyan ma se akar megalázni. Ő csak azt szeretné, ha felismernénk a bűneinket és megaláznánk saját magunkat. Ez nem kellemes, akárcsak a sár a szemünkön. De Isten nem hagy benne ebben az állapotban. Már kezdeteknél lehajol az emberhez, Ő kezdeményez. Az első vers: "Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert." Nem a vak látta meg és kért gyógyítást, nem is volt képes meglátni, hiszen vak volt. Hanem Jézus látta meg őt, felfigyelt a vak ember problémájára. Ha Jézus nem hajol le, nem jön a Földre hozzánk, akkor még mindig csak vakoskodnánk a bűneinkben. Kanyarodjunk vissza a sáros szem párhuzamhoz. Isten rávilágít a mi vétkeinkre, ami fájdalmas, mindegy egyes alkalommal amikor rájövünk, hogy vétkeztünk. De Isten mindig megmutatja a kiutat, a megtisztulás útját. El kell menni a Siloámba megmártózni. Azért csodás ez az egész, mert megint csak nem bábok vagyunk Isten kezében, hanem nekünk is fontos szerepünk van a gyógyulásunkban. Csak úgy nem fog magától az ölünkbe pottyanni a bűnbocsánat. Helyettünk senki nem fog elmenni a Siloámhoz. Ez valami elképesztően nehéz feladat lehet egy vak számára, ráadásul nyálas, homokos szemmel, ez a vak mégis elmegy, pedig még azt sem mondta neki Jézus, hogy meggyógyul, ha megmosakodik a Siloámban. Mégis elment, mert tudta, hogy Jézus kérte erre, aki körül annyi csoda történt. Elindult hát ez a vak kitartással és hittel a szívében, hogy Jézus nem hiába kéri tőle azt amit kér. Nagyon nehéz lehet egy olyan út, amelyen egyszerűen csak emésztik az embert a bűnei és lehúzza a világ romlottsága. Nehéz lehet, de ugyanakkor mindenünk megvan ahhoz, hogy végigsétáljunk azon az úton és annak minden akadályán keresztülmenjünk. Nicknek nincsenek végtagjai, mégis fésülködik, kocsit vezet, és mindene megvan ahhoz, hogy lapozza a Szentírást. Hatalmas példával áll elénk Nick, aki miután kigyógyult óemberéből nem fojtotta vissza a nagy csodát, amit véghezvitt benne Jézus. Akárcsak a vak: "ezt kérdezték tőle: „Akkor hogyan nyílt meg a szemed?” 1Ő így válaszolt: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.” Egyszerűen elmondta és ez így rendjén is van. Nem kell nekünk prédikálni, egyszerűen tudomásul kell adni, hogy a Te életedben, hogyan nyilvánulnak meg Isten cselekedeti. És ha visszakérdeznek, hogy hol van a Te Jézusod? Nem kell, hogy azt válaszoljuk, amit a vak ember: Nem tudom. Mi igenis tudjuk, hogy hol van Ő....ITT.
(Sz. P. Domokos)
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
